Sokszor egész nap a zenémért dolgozom, miközben magára a komponálásra alig jut figyelmem. Szervezek, egyeztetek, honlapot szerkesztek, hirdetési anyagot készítek. Ezek mind ahhoz kellenek, hogy amit megírok, megszólalhasson, és eljusson azokhoz, akiknek jelenthet valamit.
Az évek során a pénzhiány miatt sok feladatot megtanultam magam elvégezni. Így megvalósulhattak olyan elképzeléseim, amelyekhez egyébként jóval több segítség kellett volna. Ennek köszönhetően ma sok mindent kézben tudok tartani, a zenétől egészen az előadás megjelenéséig. Közben mindegyik terület külön munkát, tanulást és figyelmet igényel.
(Itt muszáj megjegyeznem, hogy az utóbbi másfél évben rengeteg segítséget kapok a két szervezőmtől, és mellettük még néhányan részt vállalnak a feladatokból. Ez sokat könnyít a mindennapjaimon. Nagyon hálás vagyok nekik érte.)
A közönség megszólítása is ilyen feladat. A Filmhatásnak először az ismertségét kell megteremteni, aztán valahogy elmondani, mire számíthat az, aki jegyet vesz. Egy ismerős produkciót könnyebb választani. A saját zeném iránt érdeklődést kelteni folyamatos munka, ráadásul olyan eszközökkel, amelyek távolabb állnak tőlem, mint maga a koncert.
Így aztán a zeneszerzéshez gyakran úgy érkezem meg, hogy fejben még több másik üggyel foglalkozom.
Pedig az alkotáshoz csend és nyugalom kell. Ötletem rengeteg van, de időbe telik, amíg valamelyikből kialakul egy konkrét irány. Ez a legérzékenyebb szakasz. Egy megszakítás után ilyenkor még nehéz visszatérni, mert alig van mibe kapaszkodni. Később, amikor már pontosabban tudom, mit szeretnék megírni, sokkal könnyebben folytatom. A végső kotta elkészítése mellé már a mindennapi feladatok is jobban elférnek.
Ebből egyre világosabban látom, milyen időt kellene teremtenem magamnak. Olyat, amelyben egy gondolat mellett maradhatok addig, amíg elkezd formát ölteni. Eddig az működik a legjobban, ha alkotással kezdem a napot, és egy ideig minden figyelmemet annak adom. Több feladat átadása is segítene ebben; ehhez további anyagi lehetőségeket kell teremteni.
Írás közben már elképzelem, hogyan hat majd egy pillanat a hallgatóra, a zenészre vagy az énekesre. Amikor pedig egy koncert után valaki elmondja, hogy megérintette, amit hallott, megtapasztalom azt a kapcsolatot, amiért az egészet csinálom.
A zenémhez tartozó sokféle munka akkor tölti be a szerepét, ha közben új darabok is születhetnek. Most ennek keresem a működő arányait.